A telket 2014-ben vásároltuk. Édesapám tervezte a házat. Én a passzívház irányába szerettem volna elmenni, ő pedig a klasszikus vonalat képviselte, de emellett ő is hajlott az energiatakarékos megoldások felé. Az egész telünk tervezgetéssel, rajzolgatással telt el: én megrajzoltam a saját elképzeléseimet a praktikum irányából, ő pedig átrajzolta építészeti és hatékonysági szempontokból.
Az ötletek „csatájában” végül egy minden tekintetben optimális terv született. Minél kisebb hőleadó felületet akartunk kialakítani, ezért tervezte édesapám az épület tömegét ilyen „kocka” jellegűvé.
Mikor a technikai oldalról kikristályosítottuk, ekkor lépett a képbe Rita. Ő volt, aki stílusosan felöltöztette a házat a burkolatok, a színek, az anyagok… a legapróbb részletek megválasztásával.
Ez a „családi alkotóműhely” aztán több szempontból is kiérlelt, ideális otthont eredményezett. A mediterrán hangulatot idéző kövek, a bontott tégla felületek, míves tömörfa-bútorok, a szép rajzolatú kovácsoltvas korlátok, lámpák, textilek, dísztárgyak ízléses harmóniája melyben esztétika háttereként komoly gépészeti megoldások biztosítják a családunk mindennapi komfortját.
Érdekes megtudni, hogy nem csupán a ház központjában álló impozáns cserépkályha, hanem a mennyezeti álgeredák (amiket csupán a mediterrán stílus kellékének gondoltunk) is aktív részei egy modern, jól tervezett fűtésrendszernek.
Dióhéjban: A hővisszanyerős szellőztető rendszer hűtéskor és fűtéskor is csupán használati melegvizet állít elő hulladékhőből, de a fűtési energiát kizárólag a ház közepén elhelyezkedő cserépkályha biztosítja. A kályha mögötti, felforrósodott levegőt a házon belül egy külön rendszer juttatja az emeleti szobák küszöbéhez, de a meleggel való „gazdálkodást” és a „szétosztást” a hőszivattyús szellőztető gép biztosítja. Tartós mínuszok esetén is csupán 2-3 naponta szükséges begyújtani, de napos időben a benapozás miatt, hetente is elegendő. Nyáron a hűtési hatékonyságot a déli oldalon kinyúló tetőrészek, és a növények árnyéka biztosítja, melyek megakadályozzák az ablakon betűző napfényt.
A nívós lakberendezés, a bútorok, burkolatok, textilek gondos összeválogatása Rita szépérzékét- és alkotó szenvedélyét tükrözi. (Néhány régi bútort ő maga festett át.) A nappali stílusa is tagadhatatlanul mediterrán ízekre hangolt. Megakad a szemünk az újonnan készült, kézműves tömörfa-bútorokon, a kényelmes fotelokon. Egyszerre tágas és ugyanakkor meghitt, „kuckós” részekkel kialakított otthon.
Talán az volt a titkolt célom, hogy szeressünk itthon lenni! A gyerekeink is úgy jöjjenek haza, hogy várja itthon őket egy melegséget adó hangulat. És, bár kamaszok, nem elsősorban a saját szobájukban szeretnek visszavonulni, hanem legtöbbször itt, a nappaliban vagyunk együtt. De egyébként minden szegletét szeretjük a háznak.
